Kereskedő Emőke
„A gyász minden olyan érzés, amit akkor tapasztalunk, amikor valami, ami fontos volt számunkra megváltozik, vagy véget ér.”
Grief Recovery Institute
Veszteségfeldolgozás Gyászfeldolgozás Módszerrel®
Grief Recovery Method®
A Gyászfeldolgozás Módszer® egy strukturált, gyakorlati módszer a veszteségek – legyen szó
halálesetről, válásról, költözésről, betegségről vagy más jelentős érzelmi veszteségről – feldolgozására.
John W. James a Grief Recovery Institute alapítója saját fia halálát követően kezdett el foglalkozni a
gyásszal, mert nem talált hatékony segítséget. Russell Friedman később csatlakozott hozzá, és együtt
fejlesztették tovább a módszert. Az 1980-as évektől végzi tevékenységét a Grief Recovery Institute®,
amely azóta világszerte elérhetővé tette a segítségnyújtásnak ezt a lehetőségét.
Az ember élete során több mint 40 különböző típusú veszteséget élhet át, és ezek mind gyászt válthatnak ki – még akkor is, ha a társadalom vagy a környezet nem ismeri el őket annak.
A veszteség fő típusai:
Haláleset
Egy szeretett személy, barát, rokon, háziállat elvesztése
Válás, szakítás
Bármilyen kapcsolat megszakadása – akár barátságé is
Egészségi állapot romlása
Saját, vagy szeretteink betegsége, fogyatékosság, baleset, öregedés
Költözés, otthon elvesztése
Lakóhely-, ország-, vagy iskolaváltás, albérletből költözés
Munkahelyi veszteségek
Elbocsájtás, nyugdíjba vonulás, előléptetés elmaradása, munkahelyi kiégés
Anyagi veszteségek
Pénzügyi összeomlás, csőd, vagyon elvesztése
Bizalom, biztonság elvesztése
Trauma, árulás, csalódás, bántalmazás, válás a szülők között
Gyermekkori veszteségek
Elutasítás, költözés, bántalmazás, szülő távolléte (pl. külföldi munka miatt)
Álmaink, terveink elvesztése
Meg nem valósult célok, vágyott életút meghiúsulása (pl. nem lesz gyerekem, nem lettem művész
stb.)
Kultúraváltás, identitásválság
Elvándorlás, nyelvi-kulturális gyász, „ki is vagyok?" típusú elbizonytalanodás
„A gyász normális és természetes reakciónk, amikor veszteség ér bennünket, ezért a gyásszal kapcsolatos
mindenféle érzelmünk normális és természetes. A probléma csak az, hogy arra neveltek bennünket, hogy
ez nem így van.
Azon kívül, hogy a gyász normális és természetes, az egyik legerősebb érzelmi reakciónk is. Ugyanakkor
a legelhanyagoltabb és legfélreértettebb élményünk, gyászolóként, de egy gyászoló hozzátartozójaként is.
A gyász mindazoknak a gyakran merőben ellentétes érzelmeknek az összessége, amiket egy nagy
változás, vagy életünk addig megszokott rendjének fölborulása okoz. Mit értünk ellentétes érzelmeken?
Illusztráljuk egy példával! Ha szeretett rokonod egy hosszan tartó súlyos betegségben elhalálozik, lehet,
hogy még kis megkönnyebbülést is érzel, hogy a szeretett személynek nem kell többet szenvednie. Ez
pozitív érzés, még akkor is, ha valakinek a halálához kapcsolódik. Ugyanakkor tisztában vagy vele, hogy
soha többé nem lehetsz együtt a szeretteddel, nem láthatod, nem érintheted már meg, és ez nagyon
fájdalmas lehet. Ez a két ellentétes érzelem, a megkönnyebbülés és a fájdalom, két teljesen normális
érzelmünk a haláleset kapcsán.
És a válások? Akkor is beszélhetünk ellentétes érzelmekről? A válasz egyértelműen igen, hiszen mivel egy
konfliktus véget ért, átható felszabadultságot élhetsz meg, amely pozitív érzelem. Ugyanakkor lehet, hogy
attól félsz, soha többé nem fogsz/mersz még egyszer találni valakit, akivel együtt élnél.”
John W. James, Russel Friedman
Mire számíthat az, akit én támogatok a folyamattal?
A folyamat első része segít felismerni:
-
mit jelent valójában a gyász (nem csak haláleset!)
-
milyen téves hiedelmekkel élünk a veszteségekről (pl. „az idő majd begyógyítja”)
-
és hogy ezek miként akadályozzák az érzelmi felépülést.
Sokan fellélegeznek: „Végre valaki érti, hogy nem vagyok 'túlérzékeny', csak gyászolok.”
A gyászfeldolgozó specialista:
-
nem tanácsot ad,
-
hanem egy kísérő, aki tartja a teret és vezeti a folyamatot.
Nem kell jól lenni, nem kell megfelelni senkinek. Lehet sírni, csendben lenni, nevetni, haragudni –
minden érzésnek helye van.
Ez nem „csak beszélgetés”, hanem egy lépésről lépésre haladó, gyakorlati folyamat:
-
Kapcsolati térkép készítése (kivel kapcsolatos a gyász)
-
Érzelmek és események feltérképezése
-
Le nem zárt mondatok, kimondatlan érzések felszínre hozása
-
Érzelmi lezárás
A folyamat végére a legtöbben:
-
érzelmi megkönnyebbülésről,
-
a múlt terheinek enyhüléséről számolnak be
-
és arról, hogy újra képesek „teljesebben jelen lenni” az életükben.
Nem felejtésről van szó, hanem arról, hogy a fájdalom nem bénít tovább.
A résztvevő nemcsak egy konkrét veszteséget dolgoz fel, hanem megtanul egy szemléletet és módszert,
amit később is alkalmazhat:
-
Újabb veszteségek esetén
-
Saját érzelmeinek megértésében
-
Mások kísérésében (ha nem is hivatalosan)
Időtartam:
-
Általában 7–8 alkalom (hetente egyszer), 1–1,5 órás találkozásokkal.
-
Lehet egyéni vagy csoportos formában (kicsi, zárt csoportban, szintén 8–10 hétig).
Kinek ajánlott?
Bárkinek, aki:
-
gyászol (nem csak friss veszteségnél)
-
úgy érzi, valami nincs lezárva a múltban
-
újra és újra ugyanazokban a mintákban találja magát (pl. kapcsolati kudarcok, harag, elakadás)
-
vagy „nem tud elengedni” valakit vagy valamit